Összefoglalás

Kicsit elmaradtam… pedig csomó minden eszemben volt, amiket akartam írni. Persze mostanra már összemosódtak a dolgok… Volt egy hétvége, ami nagyon sűrű volt, szombat este rengetegen jöttek, de álltuk a sarat, nagyon ügyik voltunk. Aztán a pizzás elment nyaralni, hagyott ránk egy csomó kaját. Meg kirándulgattunk. Felmentünk a Mont Aigoual-ra, ahol olyan köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk, pedig nagyon szép a kilátás onnan. Viszont szembejött párszor ugyanaz a bicikliverseny, tekertek szerencsétlenek a hideg esőben, mi meg a kocsiban vártunk fél órákat egy helyben. 

Aztán visszajött a pizzás, volt a hétvégén nagy készültség, mert Kirándulófesztivál volt, azt hitte jönnek majd ezren, de alig-alig voltak. Most megint elment 2 napra dolgozni… holnap körbe kell járnunk a borászatokat, mert hétvégén lesz a nagy borkóstoló, azt reklámozzuk. 

Az iskola nagyon jó változatlanul, de azért kialakult egy benyomásom az oktatásról. Tényleg igaz, hogy otthon a színvonal az nagyon más. Itt még egyszer nem ellenőrizték a leckét, és néha összeakad a szemem, amikor valamit úgy kezdenek el megmagyarázni, hogy az legyen a vége, hogy a franciák a legokosabbak a világon. De azért cukik J És a nyelvtanulás még így is a célországban a legjobb, színvonaltól függetlenül.
Kínlódok a bankkártyával, szívatnak rendesen. Mindig kértek valami plusz papírt, be is vittem őket rendesen, majd a nő ma közölte, hogy oké, most be kell vinniük a rendszerbe és majd jövő héten hétfőn fáradjak vissza a kártyáért, ami amúgy a kezében volt, még meg is lobogtatta. Ez csak azért rossz, mert addig nem tudok telefont se venni. Bár már egészen megszoktam, hogy nincs telefonom.

És csak most jöttem rá egy nagyon fontos dologra, amit eddig nem értékeltem. Európai Unió, személyi igazolvány. Nekem triviális. Megvan a kis kártyás személyim, jövök-megyek vele keresztbe-kasul Európában, nem nagyon csinálok ebből ügyet. És itt vannak az osztálytársaim, és a többségükről beszélek. Japán, equadori, mexikói, brazil, orosz… nekik egy tortúra az ittlét, vízum, lejár, nemjár, testscannelés, ujjlenyomat, konzulátus, erős indoklás hogy miért is akar itt lenni…. Ezzel szembesültem most, és rájöttem, hogy azért szerencsés vagyok… Ennyit a magvas gondolatokról. A japán srác amúgy cukker, jön a kis zongorabillentyűs pólójában, és áradozik Budapestről. 3 napot volt, amiből kétszer volt operában, meg szajkózza a Király fürdőt, és amúgy zongorázik és oboázik a fiú. Rájöttem, még sose beszéltem japánnal, és azt kell hogy mondjam, külön élmény.

Jövő héten lesz 3 teszt, és csütörtökön osztálykirándulásra megyünk J

Mára ennyi, fáradt vagyok… ígérem írok inkább többször, de keveset… remélem hamarosan lesz miről beszámolnom.