Végre

Végre megint rászántam magam az írásra, és végre megint van miről...

Az előző részek tartalmából :) :

A visszautunk otthonról elég kalandosra sikeredett, sokan tudjátok, de sokan talán nem. Szlovéniában lerobbant a frissen szervízelt autóm. Persze teljesen más volt a probléma, igazából nem volt nagy baj, csak ahogy az lenni szokott, szombat este történt a baj, és hétfőig dekkoltunk egy kisvárosban. Nem is lett volna semmi izgalom, ha Eude-nak nem jár le a vízuma... de hát el kellett jutnunk Montpellierbe, szóval átkommandóztunk Olaszországon, és végül minden baj nélkül megérkeztünk. 

A január gyorsan eltelt, munkakeresés, tanulás... Szerencsére az időjárás tök szuper, nappal kb 13 foknál sosincs hidegebb, és 10ből 8szor süt a nap :) Na de ez mind csak blabla, rátérek a lényegre :D

Az elmúlt hetekben a Vöröskereszttel fűztem össze az életem, kitaláltam magamnak, hogy legalább csináljak valami értelmeset. Hetente kétszer önkénteskedni járok, reggeli osztás, de tök jópofa. És hetente kétszer nyelvtanfolyamra is járok, ingyen, kétszer másfél óra.

Eude elment 10 napja, hirtelen nagyon sok szabadidőm lett... nem telt el két nap, amikor megtörtént az, amire 1 az egymillióhoz az esély.

Múlt hétfőn történt, a vöröskeresztes nyelvtanfolyamon. Épp meséltem hogy honnan jöttem, amikor a tanár közölte, a szomszéd helyiségben egy 80 éves magyar néni tanul éppen franciául. Azt hittem hanyatt esek... Utána persze találkoztam a nénivel. Marika néni. Itt él pár éve, azaz itt is, mert a másik háza a Lago Maggiore mellett van Olaszországban... boccs :D A story kacifántos, persze 56-ban jöttek el, férje atomfizikus volt, már meghalt, 4 gyereke van. Két fia Németországban, két lánya Franciaországban, ebből egyikük él itt, és a velük szemben lévő házat vette meg a néni, hogy itt legyen a közelében. Van sok unokája. Szegény néni panaszkodott hogy épp milyen magányos, mert a lánya egy évig Kínában van, és mennyire örül nekem :) Azóta voltunk sokat kirándulni, mert imád menni. Meg tengerparton is. Kicsit takarítottam is már nála. Meg már meghívott az olaszországi házába, mondván úgyis útba esik hazafelé...szóval nyertem egy nagymamát, akivel bimbózik a kapcsolat, és éppen nagyon jókor jött :) Ja, és tőlem 10 perc sétára lakik.

Ééééés a nagy dolog, a kitartó munkának csak megérik a gyümölcse: lett egy munkám!!! :))) Igaz hogy csak helyettesítés egyelőre, de bent vagyok egy ilyen cégnél, aki aide a domicile-t, azaz ilyen házi segítőt közvetít öregekhez, takarítás, bevásárlás, főzés, ez-az, szokásos. Szóval két hétre kaptam munkákat, és remélem ha minden oké, többet is kapok majd!

Na de itt a legfrissebb, ma délelőtti infó: jelentkeztem korábban farmra is, epret szedni, és ma kaptam visszajelzést, hogy jelenjek meg csütörtökön! Lesz egy forum agricole, ahol sok farmer ott van és sok szezonmunkát kínálnak, ott lehet találni ilyen munkákat. 

Szóval most fejtörés van. Van ez az aide a domicile dolog, két hétre biztos, bár az is csak heti 20 óra. Utána meg ki tudja, hogy lesz-e még. Ha ezt akarom csinálni, akkor van szabadidőm mellette, tudok járni nyelvtanfolyamra és önkénteskedni is. De mivel nem 100% hogy mennyi munka lesz, így kicsit lutri. A másik oldalon ott az eperszedés. Kb 3 hónap az egész, de rengeteg munka, sok pénz, semmi szabadidő, és sok utazás, mivel ezek a farmok kb 20-40 km-re vannak tőlem. Még van egy kis időm eldönteni, azt hiszem erre a csütörtöki forumra elmegyek mindenképp, megnézem ezeket a farmereket... aztán kialakul. Tényleg pénzt kell keresnem, erre az eprezés tök jó, viszont a másik inkább szakmai... Hjjajjjj. De egy biztos, örülök hogy végre alakul valami :))))

Most megyek, válogatok még képeket....

pusz mindenkinek :)

Végre van miről írnom...

Nem titok, hogy az utóbbi hetek enyhe letargiában teltek, és tényleg semmi érdekes nem történt. A változás a múlt héten következett be, ugyanis beköltöztem Montpellierbe.

A pizzásnál az utolsó hetek elég siralmasak és nyögvenyelősek voltak. Nem csak az időjárás miatt, hiszen a völgyben mindig 5-10 fokkal hidegebb volt, mint itt Montpellierben, és a házban is kb 15 fok volt, hanem mert vendég se jött. Ezzel együtt láttam, hogy a pizzás is küszködik, télen neki sincs munkája, aggódik hogy mi lesz, és hát hiába jófej, plusz egy éhes szájat etetni neki is gond télen.  Sűrgősen megoldást kellett keresnem. Amíg munkám nincs, nem tudok lakást bérelni... Nagy divat itt, hogy diákok beköltöznek nyugdíjasokhoz, és ott élnek együtt, hogy mindenkinek jó legyen. Mivel nagyon ritka az ilyen hirdetés, magam sem hittem volna hogy sikerül. De sikerült. Gyorsan történt minden: írtam egy szobakereső oldalra több embernek, és az első bácsi fia válaszolt is, és már be is költöztem pár nappal ezelőtt :) Nagyon cuki a bácsi, 88 éves, bankigazgató volt. Itt lakom nála, vacsorát kell készítenem, ennyi a feladat. Én azt hittem hogy a takarítást is nekem kell csinálni, mire az első napon arra ébredtem, hogy egy nő felmos és port töröl. Szóval nem :) Nem sok tennivaló van, bár meghallgatni a folyamatos beszédét tényleg sok, és fárasztó.Még jó hogy van gyakorlatom az "értelmesen néz, bólogat és hümmög" dologban. Ma éppen a fia meg az unokája jöttek látogatóba, akik tök jó fejek. Beszélgettünk, sok mindenről, hogy ki vagyok, mit csináltam eddig, és a fia mondta, hogy mennyire jó hogy ilyen kíváncsi vagyok, és ennyi mindent csináltam és láttam a világban. És hogy a kíváncsiság milyen jó emberi tulajdonság. Azt hiszem igaza van :) És arra jutottam, hogy nem adom fel :D Szeretek kíváncsi, és nyitott lenni :)
A városi lét nagyon jó, eddig eléggé elszigetelten éltem. Most nagyon élvezem hogy 20 perc alatt be tudok sétálni a városba, és el tudok menni egy moziba, találkozni emberekkel... Most leragad a szemem, csak már mindenképp be akartam számolni a történésekről. Képekkel is jelentkezem, mert azért voltunk kirándulni is. És egy másik meglepetésre is készülök :)

Itt van az ősz...

Ma megint egészen kellemes napsütéses idő volt, de tegnap nagyon hirtelen ősz lett. A házban 2 napja nagyon hideg van, pulcsiban ülök, felhős, borongós, szeles idő volt, vendég alig... A kedvem is kissé melankólikus. Kicsit most hullámok vannak a fejem felett, de nem vészes... Megírtam az önéletrajzomat (Köszi Kati :) ) és el is küldtem pár helyre. Nézegettem albérletet is, vannak tök jók, csak találjak munkát, és húzok a városba. Múlt héten bent töltöttem két nagyon kellemes napot, kellemes őszi idő, esti séták a városban, igazán jó volt. Itt azért elég elszigetelt télen... Ata elmegy jövő hétfőn, a pizzással ketten meg nem egy leányálom. A városban meg van élet :) A borkóstolós hétvége egy nagy csőd, senki nem kóstolt, illetve egyvalaki 4 vöröset, abból a 4ből legalább a magyar nyert, ami Bolyki Kadarka. Jövő héten lesz a Weekend Hongrois, gulyással, még több magyar borral, de előre látom annak a kimenetelét. És nem, nem vagyok pesszimista :) csak reális.

Holnap, szerdán, csütörtökön vizsga. Utána csütörtökön osztálykirándulás, ami biztos nagyon jó lesz. Majd szombaton jönnek a pizzásnak a barátai Németországból, egy család vagy mi, öten. Egy hétig maradnak. Megpróbálok akkor se itt lenni. Utána egy hét ősziszünet. Akkor kellene szobát találnom. 

A melankóliához egy kis aláfestés, főleg kb a 40. perctől: http://www.youtube.com/watch?v=Ciqf8yMVzAk

Néhány kép, Montpellierben járt az ősz...

...és Montpellier by night.

Ez itt egy tüntetés. A diákok hobbyból csütörtökönként tüntetnek. Na jó, nem hobbyból, célja is van, mert a felvételi rendszerrel akarnak valamit variálni. De ez már a második csütörtök volt.

Meggysört ittunk, Delirium Redet, csapról. Ő Eude, a brazil osztálytárs, és még idegenvezető is.

Elena, az orosz lány, aki nagyon aranyos.

Ez pedig  tök homályos, de a fények jók, én meg kellően sötét vagyok.

Itt tudományosan meg lett magyarázva, hogy az előbbi gótikus templom miért félkész, és mi minden hiányzik róla.

Összefoglalás

Kicsit elmaradtam… pedig csomó minden eszemben volt, amiket akartam írni. Persze mostanra már összemosódtak a dolgok… Volt egy hétvége, ami nagyon sűrű volt, szombat este rengetegen jöttek, de álltuk a sarat, nagyon ügyik voltunk. Aztán a pizzás elment nyaralni, hagyott ránk egy csomó kaját. Meg kirándulgattunk. Felmentünk a Mont Aigoual-ra, ahol olyan köd volt, hogy az orrunkig sem láttunk, pedig nagyon szép a kilátás onnan. Viszont szembejött párszor ugyanaz a bicikliverseny, tekertek szerencsétlenek a hideg esőben, mi meg a kocsiban vártunk fél órákat egy helyben. 

Aztán visszajött a pizzás, volt a hétvégén nagy készültség, mert Kirándulófesztivál volt, azt hitte jönnek majd ezren, de alig-alig voltak. Most megint elment 2 napra dolgozni… holnap körbe kell járnunk a borászatokat, mert hétvégén lesz a nagy borkóstoló, azt reklámozzuk. 

Az iskola nagyon jó változatlanul, de azért kialakult egy benyomásom az oktatásról. Tényleg igaz, hogy otthon a színvonal az nagyon más. Itt még egyszer nem ellenőrizték a leckét, és néha összeakad a szemem, amikor valamit úgy kezdenek el megmagyarázni, hogy az legyen a vége, hogy a franciák a legokosabbak a világon. De azért cukik J És a nyelvtanulás még így is a célországban a legjobb, színvonaltól függetlenül.
Kínlódok a bankkártyával, szívatnak rendesen. Mindig kértek valami plusz papírt, be is vittem őket rendesen, majd a nő ma közölte, hogy oké, most be kell vinniük a rendszerbe és majd jövő héten hétfőn fáradjak vissza a kártyáért, ami amúgy a kezében volt, még meg is lobogtatta. Ez csak azért rossz, mert addig nem tudok telefont se venni. Bár már egészen megszoktam, hogy nincs telefonom.

És csak most jöttem rá egy nagyon fontos dologra, amit eddig nem értékeltem. Európai Unió, személyi igazolvány. Nekem triviális. Megvan a kis kártyás személyim, jövök-megyek vele keresztbe-kasul Európában, nem nagyon csinálok ebből ügyet. És itt vannak az osztálytársaim, és a többségükről beszélek. Japán, equadori, mexikói, brazil, orosz… nekik egy tortúra az ittlét, vízum, lejár, nemjár, testscannelés, ujjlenyomat, konzulátus, erős indoklás hogy miért is akar itt lenni…. Ezzel szembesültem most, és rájöttem, hogy azért szerencsés vagyok… Ennyit a magvas gondolatokról. A japán srác amúgy cukker, jön a kis zongorabillentyűs pólójában, és áradozik Budapestről. 3 napot volt, amiből kétszer volt operában, meg szajkózza a Király fürdőt, és amúgy zongorázik és oboázik a fiú. Rájöttem, még sose beszéltem japánnal, és azt kell hogy mondjam, külön élmény.

Jövő héten lesz 3 teszt, és csütörtökön osztálykirándulásra megyünk J

Mára ennyi, fáradt vagyok… ígérem írok inkább többször, de keveset… remélem hamarosan lesz miről beszámolnom.

Két dolog, amit kétszer próbáltam, és...

Egy kis összefoglaló következik a múlt hétről… Kedden történt. Mi csak sétálni indultunk a hegyen, megnézni a vad-licsi bokrokat. Persze hogy tudtam merre kell menni, azaz csak azt hittem. Este 6 körül indultunk, tudtam hogy nincs messze. A baj nem is ezzel volt, csak hogy mindketten kalandorok lévén, visszafele nem a jól ismert utat választottuk, hanem mentünk tovább, tovább, mert az út amin mentünk, csak kilyukad valahol…. tudtam hogy van egy út ami levisz a forráshoz, de hogy melyik az, azt nem. Akkor kezdtem aggódni, amikor a hegyen haladva bőven túlmentünk a forráson, szépen magunk mögött hagytuk, valahol lent. így az első adandó alkalommal levágtunk jobbra a hegyről, de az út csak nem arra akart vinni. Kolbászoltunk, de ahelyett hogy egyre nagyobb útra értünk volna, egyre kisebb ösvényeken mentünk. Kezdett ismerős lenni a helyzet, mert 2 éve kísértetiesen hasonló dolog történt, azzal a különbséggel, hogy most rohamosan sötétedett, mivel már fél8 volt. Nagyon közel voltunk, mivel láttuk magunk alatt a sarkon lévő 1-2 házat, de nem találtunk csapást a bokrok és fák között, illetve a patakon is át kellett vágni valahol. Elindultunk visszafele, tökéletesen az ellenkező irányba. De legalább tudtuk, hogy arra az út betonná fog alakulni, és előbb-utóbb az csak vezet valahova. Erre lövés dördült, én teljesen beparáztam, hogy a félhomályban valami állatnak néznek minket. Gyorsabban szedtük a lábunkat a betonúton, és már sejtettem hogy hova fog vezetni, a szomszéd faluig, ami tőlünk 5 km, de mit érdekelt már engem, csak jussunk ember-járta útra végre. Kanyarogtunk a fák között, amikor autó hangját hallottuk! Jött is egy ember, aki lövöldözött fent, az lehetett, egy kutyával. Le is intettem, mondtam neki hogy eltévedtünk… persze beültetett, elvitt a főútig, kb félútig St Jean és Pégairolles közé, de onnan már ismertük a járást J Ekkor már majdnem egészen sötét volt. Mesélte, hogy nagyon sok a vaddisznó, leeszik a szőlőt, ezért kell figyelmeztetőleg lőni párat. Még 3 km séta várt ránk, de akkor már mindegy volt, legalább tudtuk, merre vagyunk arccal. J Szóval a hegy másodszor is kifogott rajtam, pedig látszólag semmi bonyolultság nincs benne…

Most lássuk, mi történt csütörtökön. Bementem iskolába autóval, Bernd meg Ata délelőtt szintén Montpellierbe mentek vásárolni. Megbeszéltük, hogy miután végzek, találkozunk a plage-on Frontignan környékén. Gondoltam, de jó, ott van Séte, és mikor először jártam arra, akkor derült ki, hogy meghalt a nagypapám, így nem tudtam egészen a látványra koncentrálni, de most, most majd bepótolom. Úgyis telihold van, szuper képeket lehet majd csinálni.  Boldogan autókáztam a dugóban kifelé a városból. Megérkeztem, fogtam a strandcuccomat, és ki a partra… Nagyon fújt a szél, nem is volt olyan meleg, de lehetett gyűjteni jópofa kagylókat. A strand kihalt volt, egy-két ember lézengett csak rajtunk kívűl. 

A pillanat...

Térdig voltam a vízben, amikor jön a pizzás, hogy szólt valaki, hogy a kocsink ablaka be van törve… fel sem fogtam először. Elkezdtem sétálni a kocsi felé, majd a végén már futottam… Odalett a gyönyörű pillangós táskám, a párizsos sálammal együtt…. és egy csomó apróság, mobiltelefon, bankkártya, amiket egyből letiltottam. Személyi, jogsi, tb kártya, forgalmi, készpénz… Az összes nyelvkönyvem, szótáram, füzeteim, amiket az iskolában használtam. Szerencsére az adrenalin jól működött, teljesen letompultam, majdhogynem sokkot kaptam. Elindultunk szétnézni a környéken, hátha találunk valamit elszórva. Szerencsére találtunk. Személyi, jogsi, tb kártya az út szélén. így nem kell Párizsba utaznom a konzulátusra, halleluja. Nem is fecsérlem tovább a betűt erre a gyászos történetre. Legfrissebb info: hátsó ablakot bontóban nem találtunk, így 160ért az egész ajtót cserélik L Pénzt meg lassan nyomtatnunk kell…

Hát, kétszer próbáltam Séte-be eljutni, mindkettő szomorú emlék… Asszem ezt a Séte-témát el kell engednem…

Hajtás

A múlt hét nem volt egyszerű, ezt abból is látom, hogy ma egészen kialudtam magam, de délután is le kellett dőlnöm egy órára… Szerdán kezdődött az igazi tanítás. Meg kell hogy mondjam, nagyon élvezem J))) A csoport kicsi, tízen vagyunk kb. Élvezem ezt az egyszerű tanulást, szavak, egy kis nyelvtan,  munkafüzet kitöltögetés, szótárazgatás, csúúúúcs J)) És napi pár óra, nem reggeltől estig, elég hamar eltelnek az órák. Szóval kb tízen vagyunk, de 1-2 ember eddig meg sem jelent az órán akik rajta vannak a névsoron.  Van egy orosz lány, Elena, akivel párba kerültünk első nap, vele vagyok jóban. 37 éves, és a pasija francia, most költözött ide hozzá pár hete. Aztán vannak a fiúk, Aiki, aki japán, és szakács, de itt szeretne élni. Peter, Los Angelesből, swing és lindy-hop táncos, aki a francia mennyasszonyával csinál itt a városban tánciskolát. Eude, aki brazil 36 éves idegenvezető, beszél franciául csak nem tud írni, ezért jött a kezdőbe. Emellett geográfus is lesz csak le kell vizsgáznia otthon.  Van egy lány Szíriából, neki a férje francia, van két gyerekük is, és ügyvéd. Aztán vannak a kislányok, mind 18-21 éves, amikor meghallottuk hogy egyikük 1995ben született, a tanárral együtt ájultunk el. Ezt is megértem, hogy ezen ájuldozok, hogy valaki 18…. Van egy kislány Svédországból, és van négy egyforma barna hosszúhajú, egy mexikói, egy equadori aki fotózni szeretne, egy román aki elég „rámenős”, és egy ciprusi, aki elég butácska és nem is szép.  Ja meg volt egy török lány, de ő az első óra után kiszaladt, miután végig fapofával ült. Meg vagyok én J

A tanárok jópofák. Van a Mme Gardies, első nap hófehér lebernyegben jelent meg, húzta maga után derékig érő vörös haját. Furcsa, de minden szavát értem.  Vicces, meg tök jókat magyaráz. Valahogy nem úgy kezdtük el , hogy az ABC-től, hanem egy kis ez egy kis az, főleg ilyen useful dolgokat mond. A M. Lapi is jófej, és ő nem messze innen lakik. Kérdezte hogy tudok-e franciául valamennyit, mert szerinte nagyon jól tudok beszélni.  Mondtam hogy a rokonaim laknak Párizs mellett és sokat hallottam beszélni  őket, mire kiderült hogy ő Argenteuil-ban nőtt fel és az Oise folyón szokott evezni, ami Margit néni kertje végében folyik. Szóval meg lettem dicsérve J És eddig tényleg úgy érzem, hogy jól megy, és semmi nem okozott nehézséget. Köszi Kati az előképzést :D 

Eddig szerdán kellett mennem 1re, csütörtökön reggel fél9re, pénteken 10.30ra. Az autózás nem para, a szerpentineket már fejből tudom. A parkolás ami gáz a suli körül. Pénteken 20 percig cirkuláltam, mire találtam helyet.  Holnap délután 2re megyek, és kipróbálom, hogy autóval elmegyek Brissac-ba, az innen 15 km, és onnan busszal 45 perc. Állítólag a megyében 1 euro a buszjegy mindenhova. Holnap kiderül. 

A héten az volt a nehéz, hogy hazaértem fáradtan, mert azért értek új élmények, és este nyitva voltunk, és általában 1-2 előtt nem kerültem ágyba. Ez így eléggé kimerített. Szerencsére mostantól csak hétvégén leszünk nyitva, szóval lesz időm tanulni is. Meg korrepetálom Atát is. 

Aztán jött a péntek, mentünk a Bouillon Cube-be, trad/folk fesztivál volt. Előtte persze nem nagyon ettem, meg meg kellett inni egy kis pálinkát is, aztán meg bort, szóval a végén egy padon üldögéltem és Ata karon fogott hogy akkor menjünk. Szombaton nem voltam annyira jól. Ehhez képest jött Hubert, hogy menjünk délután dolgozni. Amit két éve ástunk hegyet, azt a munkálatot most folytatjuk, illetve mi csak besegítünk. Lebontottak egy tetőt, és az emeletről az összes törmeléket kellett ledobálni a földre, meg kipucolni az egészet. Két óra alatt végeztünk, és mondta, majd szól megint ha lesz valami. Szombat este megint nyitva voltunk, majd irány újra a Bouillon Cube, bár már kevés lendület volt bennünk, de mivel a Pizz nagyon menni akart, vele tartottunk. Egy-két sört sikerült inni, és szerencsére 2 körül eleredt az eső, szóval jöttünk haza. 

Ma megint nyitva voltunk egész nap, Tatiana elment délután, mert igazából kivettük a kezéből a munkát, és értelmetlen itt lennie… Már egész otthonosan mozgok a tálcával, meg szedem le az asztalt meg viszem ki a kajákat. Menni fog ez. 

A jövőre nézve vannak tervek, több is… Minden azon múlik, hogy találunk-e annyi munkát, hogy annyi pénzünk legyen, hogy kihúzzuk valameddig… Szerencsére a Pizz egyik ismerőse jött ma, és a fiúknak ajánlott házfelújítós munkát, ami több hónapig lenne…  Hétvégén maradna az a verzió hogy kinyitunk, csinálunk bulikat, lesz magyar est is októberben. Aztán a továbbiak… majd meglátjuk.  A Pizznek tele van a töke itt egyedül, mindenképp szeretne társakat találni, és akkor lehetne fejleszteni, nyitni mást is akár a városban, kávézót, folyó parti pizza-fagyi büfét, stb.
Az időjárásról röviden: orkán erejű szél van.

Azt kell hogy mondjam, azzal együtt hogy még eléggé rezeg a léc, életem legjobb döntése volt hogy belevágtam, és nagyon boldog vagyok, hogy itt vagyok J J J

Első nap az iskolában

Nagyon elfáradtam. Reggel 6kor keltem, mert fél9kor volt a szintfelmérő. Elindultam 7kor, szerencsére nem volt nagy dugó, csak egy kicsi, így odaértem időben :) Kb 40 ember volt a teremben, és egy félórás tesztecske volt, vagy inkább csak 20 perc. Utána mondta a hölgyemény, hogy délben eredményhirdetés, és 1től vagy 2től óra, attól függ melyik csoportba kerül az ember. Hát ekkor gondoltam, jó hosszú nap lesz... Fél10kor már a jól megérdemelt kávét és pain du chocolat-t ettem, majd nyakamba vettem a várost, fontos shoppingolhatnékom támadt :) Az egyes kék színű madaras villamossal kell menni 6 megállót, és ott a belváros. De előtte kipakoltam a táskámból a szótárakat, tehát felcaplattam a dombra, ahol a kocsi állt, majd lecaplattam a villamoshoz, ami kb 20 perc onnan. Persze jó meleg volt. A Body Shopban azért kárpótoltam magam kellőképp. Majd vissza, de a villamos alig akart jönni, sokan is voltak, nyüglődés..... Lényeg a lényeg, három kezdőcsoport lesz, én a középsőbe kerültem, szóval nem a legkezdőbb :) 12-en vagyunk, és az egész kezdőben csak én vagyok magyar. Ahogy néztem a névsort, mindenki máshonnan jött, van norvég, amerikai, brazil, japán, román, stb, eddig ezeket jegyeztem meg. Ja és persze nekem ma órám se volt végül, szóval jöhettem vissza, ezért vártam ennyit :S Hazafele még 1-2 bolt, csak hogy teljes legyen az öröm és a fáradtság.Szerencsére csak egyszer egy héten kell fél9re menni :) Holnap pl 1re megyek, és 6ig lesz óra, szóval holnap kezdődik csak igazán :) Most megyek, vár a pihentető munka!