Két dolog, amit kétszer próbáltam, és...

Egy kis összefoglaló következik a múlt hétről… Kedden történt. Mi csak sétálni indultunk a hegyen, megnézni a vad-licsi bokrokat. Persze hogy tudtam merre kell menni, azaz csak azt hittem. Este 6 körül indultunk, tudtam hogy nincs messze. A baj nem is ezzel volt, csak hogy mindketten kalandorok lévén, visszafele nem a jól ismert utat választottuk, hanem mentünk tovább, tovább, mert az út amin mentünk, csak kilyukad valahol…. tudtam hogy van egy út ami levisz a forráshoz, de hogy melyik az, azt nem. Akkor kezdtem aggódni, amikor a hegyen haladva bőven túlmentünk a forráson, szépen magunk mögött hagytuk, valahol lent. így az első adandó alkalommal levágtunk jobbra a hegyről, de az út csak nem arra akart vinni. Kolbászoltunk, de ahelyett hogy egyre nagyobb útra értünk volna, egyre kisebb ösvényeken mentünk. Kezdett ismerős lenni a helyzet, mert 2 éve kísértetiesen hasonló dolog történt, azzal a különbséggel, hogy most rohamosan sötétedett, mivel már fél8 volt. Nagyon közel voltunk, mivel láttuk magunk alatt a sarkon lévő 1-2 házat, de nem találtunk csapást a bokrok és fák között, illetve a patakon is át kellett vágni valahol. Elindultunk visszafele, tökéletesen az ellenkező irányba. De legalább tudtuk, hogy arra az út betonná fog alakulni, és előbb-utóbb az csak vezet valahova. Erre lövés dördült, én teljesen beparáztam, hogy a félhomályban valami állatnak néznek minket. Gyorsabban szedtük a lábunkat a betonúton, és már sejtettem hogy hova fog vezetni, a szomszéd faluig, ami tőlünk 5 km, de mit érdekelt már engem, csak jussunk ember-járta útra végre. Kanyarogtunk a fák között, amikor autó hangját hallottuk! Jött is egy ember, aki lövöldözött fent, az lehetett, egy kutyával. Le is intettem, mondtam neki hogy eltévedtünk… persze beültetett, elvitt a főútig, kb félútig St Jean és Pégairolles közé, de onnan már ismertük a járást J Ekkor már majdnem egészen sötét volt. Mesélte, hogy nagyon sok a vaddisznó, leeszik a szőlőt, ezért kell figyelmeztetőleg lőni párat. Még 3 km séta várt ránk, de akkor már mindegy volt, legalább tudtuk, merre vagyunk arccal. J Szóval a hegy másodszor is kifogott rajtam, pedig látszólag semmi bonyolultság nincs benne…

Most lássuk, mi történt csütörtökön. Bementem iskolába autóval, Bernd meg Ata délelőtt szintén Montpellierbe mentek vásárolni. Megbeszéltük, hogy miután végzek, találkozunk a plage-on Frontignan környékén. Gondoltam, de jó, ott van Séte, és mikor először jártam arra, akkor derült ki, hogy meghalt a nagypapám, így nem tudtam egészen a látványra koncentrálni, de most, most majd bepótolom. Úgyis telihold van, szuper képeket lehet majd csinálni.  Boldogan autókáztam a dugóban kifelé a városból. Megérkeztem, fogtam a strandcuccomat, és ki a partra… Nagyon fújt a szél, nem is volt olyan meleg, de lehetett gyűjteni jópofa kagylókat. A strand kihalt volt, egy-két ember lézengett csak rajtunk kívűl. 

A pillanat...

Térdig voltam a vízben, amikor jön a pizzás, hogy szólt valaki, hogy a kocsink ablaka be van törve… fel sem fogtam először. Elkezdtem sétálni a kocsi felé, majd a végén már futottam… Odalett a gyönyörű pillangós táskám, a párizsos sálammal együtt…. és egy csomó apróság, mobiltelefon, bankkártya, amiket egyből letiltottam. Személyi, jogsi, tb kártya, forgalmi, készpénz… Az összes nyelvkönyvem, szótáram, füzeteim, amiket az iskolában használtam. Szerencsére az adrenalin jól működött, teljesen letompultam, majdhogynem sokkot kaptam. Elindultunk szétnézni a környéken, hátha találunk valamit elszórva. Szerencsére találtunk. Személyi, jogsi, tb kártya az út szélén. így nem kell Párizsba utaznom a konzulátusra, halleluja. Nem is fecsérlem tovább a betűt erre a gyászos történetre. Legfrissebb info: hátsó ablakot bontóban nem találtunk, így 160ért az egész ajtót cserélik L Pénzt meg lassan nyomtatnunk kell…

Hát, kétszer próbáltam Séte-be eljutni, mindkettő szomorú emlék… Asszem ezt a Séte-témát el kell engednem…

Hajtás

A múlt hét nem volt egyszerű, ezt abból is látom, hogy ma egészen kialudtam magam, de délután is le kellett dőlnöm egy órára… Szerdán kezdődött az igazi tanítás. Meg kell hogy mondjam, nagyon élvezem J))) A csoport kicsi, tízen vagyunk kb. Élvezem ezt az egyszerű tanulást, szavak, egy kis nyelvtan,  munkafüzet kitöltögetés, szótárazgatás, csúúúúcs J)) És napi pár óra, nem reggeltől estig, elég hamar eltelnek az órák. Szóval kb tízen vagyunk, de 1-2 ember eddig meg sem jelent az órán akik rajta vannak a névsoron.  Van egy orosz lány, Elena, akivel párba kerültünk első nap, vele vagyok jóban. 37 éves, és a pasija francia, most költözött ide hozzá pár hete. Aztán vannak a fiúk, Aiki, aki japán, és szakács, de itt szeretne élni. Peter, Los Angelesből, swing és lindy-hop táncos, aki a francia mennyasszonyával csinál itt a városban tánciskolát. Eude, aki brazil 36 éves idegenvezető, beszél franciául csak nem tud írni, ezért jött a kezdőbe. Emellett geográfus is lesz csak le kell vizsgáznia otthon.  Van egy lány Szíriából, neki a férje francia, van két gyerekük is, és ügyvéd. Aztán vannak a kislányok, mind 18-21 éves, amikor meghallottuk hogy egyikük 1995ben született, a tanárral együtt ájultunk el. Ezt is megértem, hogy ezen ájuldozok, hogy valaki 18…. Van egy kislány Svédországból, és van négy egyforma barna hosszúhajú, egy mexikói, egy equadori aki fotózni szeretne, egy román aki elég „rámenős”, és egy ciprusi, aki elég butácska és nem is szép.  Ja meg volt egy török lány, de ő az első óra után kiszaladt, miután végig fapofával ült. Meg vagyok én J

A tanárok jópofák. Van a Mme Gardies, első nap hófehér lebernyegben jelent meg, húzta maga után derékig érő vörös haját. Furcsa, de minden szavát értem.  Vicces, meg tök jókat magyaráz. Valahogy nem úgy kezdtük el , hogy az ABC-től, hanem egy kis ez egy kis az, főleg ilyen useful dolgokat mond. A M. Lapi is jófej, és ő nem messze innen lakik. Kérdezte hogy tudok-e franciául valamennyit, mert szerinte nagyon jól tudok beszélni.  Mondtam hogy a rokonaim laknak Párizs mellett és sokat hallottam beszélni  őket, mire kiderült hogy ő Argenteuil-ban nőtt fel és az Oise folyón szokott evezni, ami Margit néni kertje végében folyik. Szóval meg lettem dicsérve J És eddig tényleg úgy érzem, hogy jól megy, és semmi nem okozott nehézséget. Köszi Kati az előképzést :D 

Eddig szerdán kellett mennem 1re, csütörtökön reggel fél9re, pénteken 10.30ra. Az autózás nem para, a szerpentineket már fejből tudom. A parkolás ami gáz a suli körül. Pénteken 20 percig cirkuláltam, mire találtam helyet.  Holnap délután 2re megyek, és kipróbálom, hogy autóval elmegyek Brissac-ba, az innen 15 km, és onnan busszal 45 perc. Állítólag a megyében 1 euro a buszjegy mindenhova. Holnap kiderül. 

A héten az volt a nehéz, hogy hazaértem fáradtan, mert azért értek új élmények, és este nyitva voltunk, és általában 1-2 előtt nem kerültem ágyba. Ez így eléggé kimerített. Szerencsére mostantól csak hétvégén leszünk nyitva, szóval lesz időm tanulni is. Meg korrepetálom Atát is. 

Aztán jött a péntek, mentünk a Bouillon Cube-be, trad/folk fesztivál volt. Előtte persze nem nagyon ettem, meg meg kellett inni egy kis pálinkát is, aztán meg bort, szóval a végén egy padon üldögéltem és Ata karon fogott hogy akkor menjünk. Szombaton nem voltam annyira jól. Ehhez képest jött Hubert, hogy menjünk délután dolgozni. Amit két éve ástunk hegyet, azt a munkálatot most folytatjuk, illetve mi csak besegítünk. Lebontottak egy tetőt, és az emeletről az összes törmeléket kellett ledobálni a földre, meg kipucolni az egészet. Két óra alatt végeztünk, és mondta, majd szól megint ha lesz valami. Szombat este megint nyitva voltunk, majd irány újra a Bouillon Cube, bár már kevés lendület volt bennünk, de mivel a Pizz nagyon menni akart, vele tartottunk. Egy-két sört sikerült inni, és szerencsére 2 körül eleredt az eső, szóval jöttünk haza. 

Ma megint nyitva voltunk egész nap, Tatiana elment délután, mert igazából kivettük a kezéből a munkát, és értelmetlen itt lennie… Már egész otthonosan mozgok a tálcával, meg szedem le az asztalt meg viszem ki a kajákat. Menni fog ez. 

A jövőre nézve vannak tervek, több is… Minden azon múlik, hogy találunk-e annyi munkát, hogy annyi pénzünk legyen, hogy kihúzzuk valameddig… Szerencsére a Pizz egyik ismerőse jött ma, és a fiúknak ajánlott házfelújítós munkát, ami több hónapig lenne…  Hétvégén maradna az a verzió hogy kinyitunk, csinálunk bulikat, lesz magyar est is októberben. Aztán a továbbiak… majd meglátjuk.  A Pizznek tele van a töke itt egyedül, mindenképp szeretne társakat találni, és akkor lehetne fejleszteni, nyitni mást is akár a városban, kávézót, folyó parti pizza-fagyi büfét, stb.
Az időjárásról röviden: orkán erejű szél van.

Azt kell hogy mondjam, azzal együtt hogy még eléggé rezeg a léc, életem legjobb döntése volt hogy belevágtam, és nagyon boldog vagyok, hogy itt vagyok J J J

Első nap az iskolában

Nagyon elfáradtam. Reggel 6kor keltem, mert fél9kor volt a szintfelmérő. Elindultam 7kor, szerencsére nem volt nagy dugó, csak egy kicsi, így odaértem időben :) Kb 40 ember volt a teremben, és egy félórás tesztecske volt, vagy inkább csak 20 perc. Utána mondta a hölgyemény, hogy délben eredményhirdetés, és 1től vagy 2től óra, attól függ melyik csoportba kerül az ember. Hát ekkor gondoltam, jó hosszú nap lesz... Fél10kor már a jól megérdemelt kávét és pain du chocolat-t ettem, majd nyakamba vettem a várost, fontos shoppingolhatnékom támadt :) Az egyes kék színű madaras villamossal kell menni 6 megállót, és ott a belváros. De előtte kipakoltam a táskámból a szótárakat, tehát felcaplattam a dombra, ahol a kocsi állt, majd lecaplattam a villamoshoz, ami kb 20 perc onnan. Persze jó meleg volt. A Body Shopban azért kárpótoltam magam kellőképp. Majd vissza, de a villamos alig akart jönni, sokan is voltak, nyüglődés..... Lényeg a lényeg, három kezdőcsoport lesz, én a középsőbe kerültem, szóval nem a legkezdőbb :) 12-en vagyunk, és az egész kezdőben csak én vagyok magyar. Ahogy néztem a névsort, mindenki máshonnan jött, van norvég, amerikai, brazil, japán, román, stb, eddig ezeket jegyeztem meg. Ja és persze nekem ma órám se volt végül, szóval jöhettem vissza, ezért vártam ennyit :S Hazafele még 1-2 bolt, csak hogy teljes legyen az öröm és a fáradtság.Szerencsére csak egyszer egy héten kell fél9re menni :) Holnap pl 1re megyek, és 6ig lesz óra, szóval holnap kezdődik csak igazán :) Most megyek, vár a pihentető munka!

A new day has come

Akkor elkezdem. Eddig nem úgy volt, de most már úgy van.

Kicsit visszaugrom az időben, mert van, aki le van maradva… Történt egy átlagos hétfői estén, amikor Imola felhozta Atát pálinkázni, mert neki volt pálinkája. Ez történt pontosan augusztus 26-én éjfél tájban. És én elkezdtem áradozni Franciaországról, és erre közölte, hogy ő is jön. Addig-addig facsaródott a történet (mivel nekem eleve problémám volt a kijutással), hogy most itt vagyunk a Franciaországban, Atával.

Szóval megérkeztünk vasárnap éjjel, épp véget ért itt a szezonzáró buli. A pizzás nem fogadott minket túl szívélyesen, mint kiderült, az volt a baja, hogy elmentem augusztusban, amikor a legnagyobb hajtás volt, és nem talált helyettem embert. Hát ez van, sorry. Okozott némi fejfájást nekünk, gondoltam elzavar minket, de mondta hogy maradhatunk, mivel ő indult 4 napos nagy nyaralására. A 4 nap szépen eltelt, járkáltunk rendszeresen Montpellierbe, intézni az iskolát. Az sem volt egy egyszerű történet. Kedden bementünk, kaptam időpontot csütörtökre. Jó. Csütörtökön vissza, regisztráció in progress, amikor Cilike mondja hogy kártyával fizetne, de kettővel, mert egyiken sincs annyi pénz, hogy egyben lehessen fizetni.  Na ilyet nem lehet, menjek a postára, és kérjek Mandat Cash-t, ez valami csekk féle. Mentem, csak hogy ehhez kp kellett, amit szerencsésen itthon hagytam, és a napi limit miatt nem tudtam annyit felvenni, szóval mentem vissza a suliba csalódottan, ahol mondták sebaj, holnap még be tudom fizetni, így péntek reggel is irány Montpellier. A végére csak-csak sikerült, és nagy nehezen a Paul Valéry University Montpellier III hallgatója lettem J Eközben kedden még albérletet is kerestünk Montpellierben Réka segítségével, melyről hamar kiderült hogy lehetetlen, és azt is megbeszéltük hogy jó lenne nekünk a pizzásnál is, amíg nincs más.

A pizzás persze hazaért a nyaralásából, boldogan repdesett, és eszébe sem jutott a hétfői morgolódása. Leültünk, és vacsi közben megbeszéltük, hogy nekünk igazából jó itt, szívesen maradnánk, és ő nem ellenkezett. Tehát a mostani álláspont, maradunk itt, próbálunk munkát keresni, én közben bejárok a suliba Ata kocsijával, vagy egy falubeli emberkével, aki minden nap bejár. így sokkal olcsóbb lesz minden. Aztán ha minden kötél szakad, még mindig beköltözhetünk a városba.

Az első hétvége nagyon jól telt, hisz Ata vérbeli profi, és mindent megcsinált az étteremben, Marion (a német nő aki itt volt 2 éve is) imádja, meg a pizzás is mondta neki hogy milyen jó vele dolgozni. Már ajánlgatott is lehetőséget: jövő nyáron nyithatnánk egy második étterem-büfét a folyóparton a hídnál, ahova fürödni jártunk, pizzával és fagyival. Csak addig kell kihúzni valami munkával, és megtanulni franciául. Optimista vagyok J

Holnap fog kiderülni az órarendem, és kedden kell először mennem. Hát ez van most. Üdvözlök mindenkit az új blogon J

http://www.youtube.com/watch?v=20Cs8thNzlk