A new day has come

Akkor elkezdem. Eddig nem úgy volt, de most már úgy van.

Kicsit visszaugrom az időben, mert van, aki le van maradva… Történt egy átlagos hétfői estén, amikor Imola felhozta Atát pálinkázni, mert neki volt pálinkája. Ez történt pontosan augusztus 26-én éjfél tájban. És én elkezdtem áradozni Franciaországról, és erre közölte, hogy ő is jön. Addig-addig facsaródott a történet (mivel nekem eleve problémám volt a kijutással), hogy most itt vagyunk a Franciaországban, Atával.

Szóval megérkeztünk vasárnap éjjel, épp véget ért itt a szezonzáró buli. A pizzás nem fogadott minket túl szívélyesen, mint kiderült, az volt a baja, hogy elmentem augusztusban, amikor a legnagyobb hajtás volt, és nem talált helyettem embert. Hát ez van, sorry. Okozott némi fejfájást nekünk, gondoltam elzavar minket, de mondta hogy maradhatunk, mivel ő indult 4 napos nagy nyaralására. A 4 nap szépen eltelt, járkáltunk rendszeresen Montpellierbe, intézni az iskolát. Az sem volt egy egyszerű történet. Kedden bementünk, kaptam időpontot csütörtökre. Jó. Csütörtökön vissza, regisztráció in progress, amikor Cilike mondja hogy kártyával fizetne, de kettővel, mert egyiken sincs annyi pénz, hogy egyben lehessen fizetni.  Na ilyet nem lehet, menjek a postára, és kérjek Mandat Cash-t, ez valami csekk féle. Mentem, csak hogy ehhez kp kellett, amit szerencsésen itthon hagytam, és a napi limit miatt nem tudtam annyit felvenni, szóval mentem vissza a suliba csalódottan, ahol mondták sebaj, holnap még be tudom fizetni, így péntek reggel is irány Montpellier. A végére csak-csak sikerült, és nagy nehezen a Paul Valéry University Montpellier III hallgatója lettem J Eközben kedden még albérletet is kerestünk Montpellierben Réka segítségével, melyről hamar kiderült hogy lehetetlen, és azt is megbeszéltük hogy jó lenne nekünk a pizzásnál is, amíg nincs más.

A pizzás persze hazaért a nyaralásából, boldogan repdesett, és eszébe sem jutott a hétfői morgolódása. Leültünk, és vacsi közben megbeszéltük, hogy nekünk igazából jó itt, szívesen maradnánk, és ő nem ellenkezett. Tehát a mostani álláspont, maradunk itt, próbálunk munkát keresni, én közben bejárok a suliba Ata kocsijával, vagy egy falubeli emberkével, aki minden nap bejár. így sokkal olcsóbb lesz minden. Aztán ha minden kötél szakad, még mindig beköltözhetünk a városba.

Az első hétvége nagyon jól telt, hisz Ata vérbeli profi, és mindent megcsinált az étteremben, Marion (a német nő aki itt volt 2 éve is) imádja, meg a pizzás is mondta neki hogy milyen jó vele dolgozni. Már ajánlgatott is lehetőséget: jövő nyáron nyithatnánk egy második étterem-büfét a folyóparton a hídnál, ahova fürödni jártunk, pizzával és fagyival. Csak addig kell kihúzni valami munkával, és megtanulni franciául. Optimista vagyok J

Holnap fog kiderülni az órarendem, és kedden kell először mennem. Hát ez van most. Üdvözlök mindenkit az új blogon J

http://www.youtube.com/watch?v=20Cs8thNzlk